Kerüld el a panaszkodást.

Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához. (Nehémiás 2:18) Ez a történet úgy kezdődik, hogy Istennek volt egy embere, akit fel tudott használni. Ez az ember szerette az Urat, szerette népét, és kész volt megtenni, amire Isten indította. Nehémiás nem kezdet el panaszkodni, háborogni a helyzetért, hanem elkezdett imádkozni bűnbánó szívvel. Isten meg is segítette és eredményes szolgálata volt. Nehémiás, és sok más ember története azt mutatja, hogy a kimondott szónak milyen nagy ereje van. Épít vagy rombol, előre visz dolgokat vagy hátráltathat. A nagy változások is kicsikben kezdődnek. Van valamilyen vágy a szívünkben, gondolkozunk róla, majd elmondjuk másoknak... és a szavakat tettek követik. A panasz a múltra összpontosít, melyet már nem tudsz megváltoztatni, így folyton a múlt törmelékeit söprögeted, bizonyítékot keresel arra, hogy ki, mikor, mit, hogyan csinált, miközben a jelened terméketlenül, gyümölcstelenül tovatűnik. Másodszor a panaszkodás mérgezően hat a kapcsolataidra. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? (1Korinthus5:6) A panaszkodás másokat is panaszkodásra hív. Élet és halál van a nyelv hatalmában... (Példabeszédek18:21) a te életed és halálod valamint mások élete és halála. Ezért felszólítalak imádkozz velem együtt ma így: Uram,tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását (Zsoltárok141:3) segíts, hogy kerüljem el a panaszkodást!