(Az éjjel volt egy álmom... és abból született ez a vers... )

Merre vagy Édesapa....

Álmomban láttalak téged, 

Boldoggá tett a közelséged. 

Álmomban veled játszottam,

S szerettél, öleltél mint lányodat.

Édesapa, szeres engem! 

Tudod érted sír a szívem...

Apa megígérem jó leszek,

Csak enged, hogy veled legyek!

Tudod idegenek között élek, 

Gyakran bizony nagyon félek. 

Egy közös jövőt remélek... 

Szívem majd megszakad érted! 

Édesapa, én szeretlek téged,

Még akkor is, ha soha nem láttalak téged.

Nézd, őszinte szeretetem hoztam néked,

Apa bárhol vagy, fogad el, kérlek! 

Éjjel, nappal jöttöd várom, 

Az élettől azt kívánom, 

Ez a legtitkosabb álmom: 

Édesapámat megtalálom... 

Én Istenem, kérlek segíts nekem, 

Lásd meg feléd kinyújtott kezem, 

Gyógyítsd meg a szívem, lelkem... 

Édesapám hozd el nekem !

Egy hang... 

Egy kedves Hang csendesen,

Ezt mondta ma nekem:

Engedj magad elé, gyermekem,

Lépj lábnyomomban csendesen.

Ne félj csak légy bátor,

Mert Én vagyok a te megváltod.

Engedj magad elé, gyermekem, 

Had vezesselek Én tégedet.

Ha pusztában vagy, nincs mitől félned,

Mert veled vagyok Én gyermekem.

Élő vizek folyamait adom neked, amely éltet téged,

Csak engedj magad elé, gyermekem. 

A sötétben majd Én világitok neked, 

Csak hidd el, hogy melledet leszek.

Nézz fel az égre, s rögzítsd Rám a tekinteted,

S enged, hogy vezesselek Én téged.

Nem kel már cipelned a terheket,

Ma átadhatod mind Nekem. 

Ne aggódj gyermekem,

Csak enged, hogy törődjek veled.

Bízz Bennem, mert Én vagyok,

S karjaim árnyéka betakar téged.

Mert az Én leányom vagy te,

Ezért féltőn szeretlek téged.

           

   Úgy, kiáltok, úgy esengek: hadd értselek meg Istenem! ( Egy újabb vers tőlem...)

Összetört minden álmom, összetört minden mit akartam,

De nem nyílik panaszra ajkam...

Uram, csendbe vagyok, várom válaszod,

De most adj erőt, mindazt hordozni amit nem akarok...

Tenyereden megnyugszom én Istenem,

Mint egy gyenge kis gyerek.

Tudom most már nem kell tennem semmit, 

Csak hagyni, hogy törődj velem.

Most nem kel sietni, sem rohanni,

Most nem kel tervezni, sem akarni,

Most nem kel tenni semmit,

Csak hagyni, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény és ölel a csend,

Míg árad belém a szeretet,

Míg nem teszek semmit sem,

Csak áldom az Istent.

Bárcsak mindig meghallanám, 

Ahogy szelíd, hangoddal súgsz: Ne félj! 

Bárcsak mindig megérteném, 

Mi az amit te elterveztél. 

A viharban hozzád futok, Istenem!

Rejts most el örök hűségedben...

Mert védelmem, menedékem az nekem.

Mert kegyelmed vezet át mindenen...