Add át, ne cipeld...

Amikor szívedben, oly sok a kérdés,

Amikor lelked, búvóhelye a féltés...

Amikor a gondolatok, benned harcolnak,

És szívedben, a félelem ott van...

Amikor úgy érzed, belül nagyon fáj,

Akkor beszélj róla, valakinek ha muszáj...

Amikor, azon kapod magad,

Hogy azt sem tudod ki vagy...

Talán kételkedsz mindenben,

Azt sem, tudva miért, vagy e világban...

És szíved teljesen bezártad, emberek előtt,

Mert szívedet teljesen összetörték...

De nem kell ennek így lenni,

Ad át a szíved, újra az Úrnak...

Enged, hogy összetört szívedet, összerakja újra,

S jusson eszedbe, a Kereszt...

S mindaz amit Isten érted tett,

Nézz fel az égre, és lásd, a nap ragyogását...

Enged, hogy Isten szeretete, meggyógyítsa a szíved,

S hadd, hogy szívedből kiűzze a félelmet...

Nem kell mást tenned, csak enged, hogy szeresen,

Tégy hát egy lépést a fény felé...

S ragad meg, az Atyád feléd kinyújtott kezét,

Nyugodj meg ölelésében, bízd Rá az életed...

Hidd el keze óv, szeme mindent lát,

Nem kell hát, aggódnod, Ö mindig veled már...

Azért mert nagyon szeret,

Enged, hogy a szeretetet, betöltse a szívedet...

S kezdj el szeretni, ahogy az Atyád szeret téged,

S majd amikor nincs szó arra, ahogy szeretsz...

Akkor adj hálát mindenért, csendben Istennek.