Fordítsd a szíved Isten felé... (saját)

Ember, Isten mondja: Szeretlek!

Ember, figyelj picit csak rám...

Mert elmondanám neked...

Hogy mi a Fekete s mi a Fehér...

Hogy mennyit ér a feléd kinyújtott tenyér...

Hagyd most a fajdalmaidat, félelmeidet...

Ó EMBER, figyelsz, ébredj, nézz fel...

Ne hagyd eluralkodni magadon a kételyt...

Hallgasd mit üzen Isten feléd:

Én Te vagyok és Ti mindannyian Én...

Fedezd fel végre magadban az Örök Fényt...

Nézz körül teremtek számodra, naponta csodát...

Te pedig csak keresed, mindennek az okát...

Vakon nézel, ezért semmit nem látsz...

Süketen fülelsz, ezért hallasz mindig mást...

Ne keress Engem a semmiben...

Találj meg önmagadban, mert benned élek...

Ó EMBER, ébredj, nézz fel...

És indulj, menj a fény felé...

Áj fel, ne félj, lepj ki...

Mert Isten karja, kivan tárva feléd...

Itt az idő, hogy válts...

Itt az idő, hogy megpróbáld...

Áj fel, lepj ki, mert az élet vár...

Akkor az üres szívek megtelnek...

A városi fények kiégnek...

S szabadság dala, igy hangosan zeng:

Az én Istenem nem halott, Ö biztosan Él...

Mert a Szeretet tudom bennem él...

Mert te Uram, igen ÉLSZ...

És Te vagy a Kősziklám, amin én állok...

És így tudom, biztonságban vagyok...

Te vagy a Völgy, amelyben én járok...

És e völgyből kirepülni, nem akarok...

Mert így szeretetted, védelme alatt vagyok, tudom!

Az én életem... (saját)

Az én életem, olyan volt...

Mint egy kis gyerekké...

Aki még játszod egykor, 

S elhitt mindent...

Amit csak halót, és látót...

S mindenkinek, szívében...

Szabad utat adott...

De itt az én életem, szívem...

Előttetek mától bezárul...

S olyan lesz, mint egy kis szoba, amikor bezárul...

Ahova senki, be nem juthat könnyedén...

De ha bejutott örökre benne él...

Az én életem mától, egy csendes kisszoba...

Ahol már nem tombolhat, benne többé vihar...

Az én életem, egy csendes kisszoba...

S nem szédíthetnek, többé benne, hamis látszattal...

Az én életemben, csak fényeket láthat...

Minden szegény, minden beteg és árva...

Az én életem, most már előttetek rejtelem...

S nem tudhatjátok többé, mik rejlenek bennem....

Az én életem mától, csak az Istenné lehet...

A szívembe mi zajlik, csak Ö tudhatja meg... 

S mától szívem, így kiált fel Hozzá:

,,Abba, Abba Atyám nézz le rám....

Jövök hozzád, ölelj át...

Abba, Abba Atyám...

Futok hozzád, vágyom Rád...

Emelj fel, hadd lássam orcád...

Abba, Abba Atyám szívem hozzád nyitva áll...

Jöjj töltsd be szívem, teljes örömmel...

S kapcsolj össze szíved szent tüzével!,,

 

Egy gyerek... ( saját)

Van egy gyerek...

Aki a beteg agyán kesereg...

S varja, hogy valaki ölébe felvegye...

S közben haljon egy hangot...

Ami azt suttogja: SZERETLEK GYERMEKEM!

A kisgyerek szívében reméli azt...

Ez a hang az édesapja hangja az...

De a szíve mélyén mégis tudja...

E hangot meghalni nem fogja...

S e szót: SZERETLEK...

Édesapjától meghallani nem fogja...

E gyerek szeméből...

Kőnyáradat indul...

S szíve fájdalmát elkezdi, Istennek elmondani...

A gyerek ahogy zokogva beszel...

Egy meleg kar rögtön átöleli...

S elkezd a szívéhez beszelni...

Elmondja neki menyire SZERETI...

A gyerek szeme felragyog...

S a szíve egyből felszabadul...

Mert tudja, hogy Valaki...

Őt mindig nagyon SZERETI! 

Ez a szeretet Istentől árad...

S e gyerek életében Ö lett az Apukája!