Isten előtt őszintén

Istennem olyan jó, amikor megérinted szívemet...

Eltűnik belőlem magány, kétely, s félelem...

Jelenléted igazi öröm, békesség és ez kell nekem...

Mert biztonságot ad, ha Benned elmerülhetek...

Pedig szégyellem magam Uram elölted...

Mert Ó emberi természetem...

Újra meg újra feltör bennem...

S kívánságaim, vágyaim még mindig égnek bennem...

Miért szégyellem ezt előtted? Hisz Te az életed értem letetted...

Te úgyis tudsz mindent mi zajlik bennem...

Mégis nehéz elmondanom most Neked....

Hogy mi zajlik le idebent bennem....

Tudom régi életem ott függ a kereszten...

Mert elfogadtál és gyermeked lettem...

Istenem még meg sem születem...

De Te már akkor szeretettél engem...

Szelíd, halk szavaidnak gyöngéd szeretetével...

Szólsz a szívemhez, hogy: Benned élek....

Te újra meg újra így szólsz szívemhez:

Ne feledd gyermekem, FÉLTŐN SZERETLEK TÉGED...

S nem kérek Én tetőled semmi egyebet...

Csak hidd el amit Én most, mondok teneked...

Őrök élet koronával várlak téged...

Csak arra kérlek, ne veszítsd el hitedet, reményed...

Ha megnyitod szíved előttem, megláthatsz Engem...

Ne aggódj! Veled vagyok, mert fontos vagy nekem...

Az Én vérem folyt teérted is, és minden bűnödet, szégyened...

Felvittem a keresztre, mert Én szeretlek téged...

Igazságom adom néked, ezzel a szívedben, megdönthetsz hegyeket...

Békességem, most is érzed, csak nézd meg a szívedet...

Mert nem mentem el tőled, Én sohasem...

Megbocsátó, kedves szívet munkálok Én most tebenned...

Szeretettel, annyira csak, amennyire engeded Nekem...

Csak arra kérlek szeres azzal a szível...

Amivel Én szeretlek téged...

És mindenki mást többre tartsál...

S önmagadnál jobban szeresd mindazt, ki megvetett téged...

És ha elfáradtál, Nálam mindig megpihentetsz...

Nem kell mást tenned csak Hozzám gyere...

Bármikor jöhetsz hozzam, sőt mindig Nálam időzhetsz...

Csak hidd el menedéked vagyok minden helyzetbe....

Gyere hozzám közel és légy velem...

Ne feled: ÉN SZERETLEK GYERMEKEM!

Hív az Úr

Jöjj hozzám, ha terhelt a szíved,

Jöjj hozzám, ha magad egyedül érzed,

Jöjj hozzám, jöjj várok rád,

Szíved mikor adod teljesen át?!

Nem kell hát csüggedned s félned,

Hiszen megígértem Én veled leszek,

Fogom a kezed, s soha el nem engedlek,

Én mindig veled leszek és védelmezlek,

Bízz bennem, jöjj hozzám és ad át Nekem,

Minden terhed, fájdalmad, kételyed...

Csendesítsd le szíved jelenlétemben,

Enged, hogy szeretetem át öleljen,

Jöjj hozzám, várok rád,

Jöjj nyisd meg szíved, engedj be a rejtekhelyre,

Hidd el, nincs számomra lehetetlen,

Mert Én vagyok az élet, amely téged éltet!

NE LEGYEN A TERVEID, VÁGYAID, BÜSZKESÉGED ÉS AZ IGAZSÁGÉRZETED NAGYOBB A JELLEMEDNÉL!

Ellőszőr is hadd tegyek fel egy kérdést, tényleg úgy olvassuk a Bibliát, ahogyan kellene? Mert nem csak a Bibliánkat kell kinyissuk, mert nem elég az, ha csak olvassuk megszokásból a napi igét, a lelkiismeretünk miatt, hanem megkel, hogy nyissuk a szívünk szemeit is, hogy meglássuk Istennek a tervet és dicsőséget az életünkre nézve. Megkel, hogy nyissuk a szívünknek a füleit, hogy meghalljuk Isten szelíd hangját! Te halód Isten hangját, hozzád szólni? Van e élő személyes kapcsolatod az Atyával? Töltesz elég időt Isten jelenlétében? Hadd kérdezem meg mikor volt az utoljára az életedben, hogy csak azért töltöttél időt Istennel mert vágytál vele lenni, Hozza közel, közel lenni az Atya szívéhez? Te valóban szereted Istent? Mert ha igen akkor, vágyódsz Vele lenni és beszélgetni Vele csak úgy mint egy jó baráttal... S mi van a jellemeddel? Hogyan reagálsz te olyankor amikor nem úgy vannak a dolgok ahogyan azt te eltervezted? Mi van akkor ha Istent nem érted? Mit teszel, besértődsz, haragudni foggól Rá? Egész héten ez a dolog foglalkoztatott, hogy hogyan reagálok én akkor amikor Istent nem értem...? És ha jól megvizsgálom a szívem nagyon sokszor besértődtem és megharagudtam Rá... talán az utóbbi időszak az életemben erről szolt, sértődöttség meg haragról, mert nem úgy történtek dolgok ahogyan azt én elterveztem... De Isten mindent a javunkra tesz és formál át, Ö formálni akarja a szívünket a jellemünket. Isten azt kérte tőlem, hogy NE LEGYEN A BÜSZKESÉGEM, IGAZSÁGÉRZETEM NAGYOBB A JELLEMEMNÉL! Hagyjam Rá a dolgokat, mert ha Ö valamit elkér tőlem azt többszörösen visszaadja, sokkal nagyobb áldás vár rám, mind ami volt! Isten néha valóban összetör azért, hogy neki egy tetsző szívet , szolgáló szívet rakjon össze! Fontos az hogy valóban megmaradjunk a világosságban és elkezdjünk újból harcosok lenni, olyan harcosok mint Jozsué, aki nem magáért harcolt hanem másokért. Az az imádságom, hogy Isten ilyen ima harcosokká emeljen fel bennünket, akik nem csak magukért harcolnak hanem másokért! Isten ha látja az odaszánást a harcra akkor a győzelmet meg is adja! Hangold a szívedet az Ur beszédére és vedd komolyan! Ne feled: NE LEGYEN A TERVEID, VÁGYAID, BÜSZKESÉGED ÉS AZ IGAZSÁGÉRZETED NAGYOBB A JELLEMEDNÉL!

Régi fényképeket nézegetve...

Körülvesz a magány, fájdalom, félelem...

És az álmos falakon belül, nagy lett a csend...

Mert csak a magány szűköl idebent...

Csak a magány sír, zokog, kiabál...

Csak én hallom, aki csendben csodára vár...

Csöndben, csak csodára...

Csak bátorító szókra, tán semmi másra...

Vagy titkon azt remélve, valaki jön...

S kitárja karját, nyíltan felvállalt...

Feléd, kinyújtva ölelésre…

Vagy nem tudom, lehet csak egy mosoly lenne az...

Vagy valaki aki csak meghallgat... 

S utána csak összekulcsolja, a kezét érted...

Bárcsak értenék ezt az emberek...

Mit jelenthet, egy szócska is nekem...

Bárcsak kiolvasnák a sorok között, azt...

Amit nem tudok, szóban leírni, kifejezni azt...

Szó nélkül vagyok, már írni sem tudok...

Most már érzem... fáradt vagyok...

S fáradt szemeimen, bukdácsol az álom...

Most már megyek...

Azt remélve, álmomba átélhetem a csodát...

S amit nem adhat meg az élet...

Tán elhozza az álom, majd odaát...