A Meny... ◕‿◕ 

(röviden amit átéltem, saját vers formájában...) 

Gondolj bele! Virágos rétre lépni,

És rájönni, hogy ez a Menny!

Egy kezet megfogni,

És rájönni, hogy Jézus keze ez!

Tiszta levegőt lélegezni,

És tudni, hogy mennyei!

Forrásból inni, Jézus kezéből,

És rájönni, életet adó ez!

Béke, öröm vár ránk...

És nem érezni szomorúságot...

Mert a Mennyországban oda haza,

A boldogság vár ránk! 

Sétálva a virágos réten, 

Beszélgetve Ö vele.

Szeretet uralja a virágos rétet, 

Mert a szeretet a Menny!

Menyei fáról, gyümölcsöt enni, 

És egyfajta megerősödést érezni...

Angyalokkal találkozni, 

S velük együtt lenni!

A Menyben, mily nagy a vigasság, 

Hangos öröm van!

Angyalok zengik az örömnek dalát, 

O de gyönyörűen zeng, zsoltároktól dalolva a Meny!

Nincs rá szó, sem gondolat,

Mivel elmondhatnám a Meny szépségét! 

Csak vágyakozva a Meny után,

Él bennem az élmény!

Add át Istennek a szíved úgy ahogy van....

Az utóbbi időben elég sokat időztem az érzelmek tengerében és bár nehéz volt ezt belátnom mégis Isten rámutatott arra, hogy ha túl sokat foglalkozom a kérdésekkel, érzésekkel az egy nyitott kapu lehet az ellenségnek arra, hogy ellopja örömöm, békességem és önsajnálatot gerjesszen bennem... O szegény én... közben azt gondolva, hogy Istent nem érdekli én hogyan érzem magam... Tudjátok Isten látja azt, hogy érzéseink sokszor és gyakran össze-vissza kalandoznak, kiabálnak, ordítoznak, hogy ez a körülmény szörnyűséges... Ahogyan ma reggel ezt az igét olvastam, hogy az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el (Mt 24:35). Az Úr beszéde megmarad örökké. (1Pt 1:25) Ahogy kétszer, háromszor elolvastam ezt az igét és felismertem, hogy az életben minden megváltozhat, minden elmúlhat de Isten szava állandó marad, örökké ugyan az és ez békességgel töltött el. Isten szavát minden nap magamévá tehetem, és így élhetem életemet hitben és biztonságban, békességben. Sokszor érzéseim oly erősek bennem, de az a tudat, hogy Isten szava igazabb, mint bármi amit érzek, mint bármi, amit megtapasztalok vagy mint bármilyen körülmény, amivel szembetalálkozom, ez megnyugtató. Én bátorítalak titeket, hogy annak ellenére, hogy mit latunk magunk korul bízzunk Istenben, hogy mindent javunkra fordít. Adjunk halat az ígéreteiért amit kijelentet számunkra és megígért a jövőnkkel kapcsolatba. Mert Ö betartja ígéreteit, mert HŰ és IGAZ Isten! Engedjük meg azt, hogy az eltakart területeken, sérelmeken gyógyítson meg bennünket... ne titkoljuk el azt ha valami faj nekünk, vagy hiány, űr van az életünkben, mert csak akkor tudja betölteni azt az űrt, hiányt ha megengedjük neki, hogy foglalkozón velük.  Isten adjon erőt nekünk, hogy tudjuk átadni neki mindent és ott is hagyni és, hogy tekintetünket Rá tudjuk összpontosítani, és ne azokra a dolgokra amiket magunk előtt látunk!

Van egy ország a felhőkön túl...

Hol találom meg azt az országot,

Ahol nincs bűn, vérontás, betegség...

Hol találom meg azt az országot

Ahol nincs halál, szomorúság és szívfájdalom? 

A Mennyország az a hely, gondolom én,

Ott nincs csalódás, fájdalom...

Sem fáradtság vagy kín,

Sem vérző és meggyötört szív. 

Gyerekkoromban, ha a Mennyországra gondoltam,

Aranyló utcákat és gyöngykapukat láttam.

Milyen távolinak tűnt akkor még nekem,

Hogy gyöngykapuin egyszer én is átléphetek.

Oly közelinek tűnik számomra most,

Ez a gyönyörű ország a felhőkön túl.

Ahova majd otthonra lelek,

Új otthon, ahol könny nem hull.

Vágyódom én oda haza,

Ahol a béke, öröm vár.

Vágyódom én találkozni,

Vőlegényemmel már!