Néha, míg magam vagyok...
A messzeségbe nézek…
Néha forró könnyeim...
Áztatják el a felsőmet...
Néha, néha csak álmodni szeretnék...
S a valóságot magamtól, el kergetni...
Csak álmodok én, ez velem nem történhet...
Csak egy rósz álom lehet, mindössze...
De nem, ez a valóság, amit megéllek...
Ez valóság igazi fájdalom...
Bár lenne álom, egy rémálom bár lehetne...
De mégis ha valóság, nem állom...
Így is jó nekem, nem félek...
Mert ugyan mitől kéne félnem...
Ha tudom, hogy Isten velem...
Ő mutatja az irányt...
Ő ad erőt, hogy cipeljem csomagom...
Mert Ő megmondta, hogy nem árthat nekem a sötét...
Mert a fény bennem van örökké...
Bátor szívvel megyek, nem nézek én hátra...
Mindvégig hinni fogok, Istenben bízom...
Én tudom, az én Királyom Úr...
Csak is a viharos vizeken!
Zúghat ár, szívem már nem retten meg...
Isten kegyelme óv, s vezet át mindenen!
