Megterhelt szív

Megterhelt szív, ó, tedd le terhedet,

Oh de kemény, elkeseredett, reménytelen...

Elfáradt élet, bízz Istenedben...

Hadd cipelje Ö minden terhedet...

Megkeseredett szívvel, senkiben sem bízhatsz, 

Szomorúságoddal csak Istenhez folyamodhatsz...

Mert csak Isten az aki téged vigasztal,

Akinek halk sírással elmondhatod fájdalmadat.

Most hidd el csukott szemmel jajgatod bánatod,

Lehet, most elkeseredettségedben nem találod vigaszod,

Talán úgy érzed, nem él benned a remény,

Pedig hidd el minden új nap, új reményeket tár eléd.

Nem mondta senki, hogy minden nap,

És mindenhol, mindig erős legyél,

Mert ez nem a te erődről szol, mert az Enyémről,

Add át magad Nekem, és Én nagyobbat cselekszem veled!

Hidd el annyira egyszerű mindez...

Csak ennyi kell mind ehhez: önátadás,

És ha ezt megteszed, látni fogod a csodát,

És szíved felszabadultan kiált Halleluját! 

"Jöjjetek hozzám mind, akik megfáradtatok meg vagytok terhelve, Én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra az Én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok, és megnyugvást találtok a lelketek számára. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű."  

Kitárt karokra várva... (saját vers )

Csak fogom a tollat, s a kezem reszket,

Nem tudom, hogyan kezdjem írni e verset.

Csak ülök az ágyon, és zokog a szívem, 

Úgy mint egy árva, gyerek kis szíve...

Óh, te rohanó világ, tárd ki hát karod...

Légy hát segítő kéz, az ölelésre vágyókhoz,

Vedd hát észre e kis sebzett szíveket,

S tárd ki karod, vigasztaló meleg ölelésre.

Hidd el az nem lehet koldus, ki a szívét adja,

Aki közvetíti mind azt, amit Istentől ö is megtapasztalt,

Nyújtsd ki hát karod, e sebzett kis szívekhez,

Ölelésed hadd legyen, gyógyulás a szíveknek.

Légy hát használható Isten tervében,

Engedd, hogy Isten használni tudjon téged,

Hogy rajtad keresztül, árva gyerekhez szóljon,

Szerettetett, elfogadást nyújtson...

És ha egy kéz, kezed elfogadja,

Általa erősnek érzed majd magad.

És hidd el, sok kéz van, akiknek keze

Szüleiktől végleg el van eleresztve.

Légy hát te aki megfogja e kis kezeket,

Kezek amelyek reménytelenül lógnak a semmibe.

Hidd el csak arra várnak, 

Hogy valaki közel segítse Isten szívéhez őket!

Egyetlen vagy! ( ◕‿◕ )

Az egész világon senki, de nem olyan, mint te,

Mert senkinek nincs olyan mosolya, olyan hangja,

Olyan szeme, olyan keze, olyan haja, mint neked...

Azért mert egyetlen vagy, így teremtettelek!

Senki sem tudja utánozni az arcvonásaidat,

Senki nem ízleli úgy az ételt, a zenét, a táncot mint te. 

Soha nem volt senki, aki pontosan úgy szeretett volna, mint te, 

Ami téged megnevettet, elszomorít, vagy elgondolkoztat...

Hidd el másokból egészen különböző hatást vált ki, azért mert egyetlen vagy!

Az egész örökkévalóságban senki sem fog úgy sétálni, 

Beszélni, gondolkodni, vagy pontosan ugyanúgy cselekedni, mint te. 

Ahogyan azt te is látod, mindenki jobb valamiben amiben te nem, 

De hidd el gyermekem, te is jobb vagy valamiben mindenki másnál.

Azért mert Én egyedinek teremtettelek! 

Különbözöl minden embertől, azért mert te egyetlen vagy, 

Mint ahogyan egy szobányi hangszer közül, 

Mindegyik kiemelkedik külön-külön, 

De egyik sem tudja azt a szimfonikus hangzást elérni,

Ahogyan együtt szólnak, mert mindegyik különbözik valamiben.

Különleges szándékkal teremtettelek, feladatom van számodra,

Amit senki más nem tud olyan jól elvégezni, mint Te.

Gyermekem, ébredj tudatára, kérlek, hogy nem a véletlenen múlott, hogy élsz...

S nem az emberek ötlete volt, hogy lélegezzél,

Mert te az Én csodálatos tervem alapján születtél! 

Vésd mélyen a szívedben gyermekem,

Számomra egyetlen, egyedi értékes kincs vagy!

Oly annyira, hogy még a hajszálaidat is számon tartom,

Azért mert féltőn szeretlek téged! 

Hidd el Nekem, egyetlen vagy!