Saját életemen tapasztalva tudom kedves olvasó elmondani, hogy ne csüggedj, bármilyen reménytelennek látod a helyzeted. Mert a segítség hamarabb érkezik, mint gondolnád, Isten soha nem késik a megoldással.
Álmomból felébredtem egy éjszaka, üresen kiégve ültem szobám mélyében… Félelem szállt én reám nem láttam a csillogást. Kiáltottam, jaj, nekem. Merre vagy én Istenem? De az Isten nem felelt, csak szenvedtem, gyötört a félelem. Szobám lett a börtönöm, félelem és rettegés ez volna az életem. De miért? Nesze neked szép lakás, ha nem láthatsz fűt és fát, nem sétálhatsz kedvedre, itt ragadtál vesztedre. Eluralkodott rajtam a félelem, boldogságom nem lelem. Élni akartam, de a félelem erősebb volt, mint a hitem. Hitem? Volt olyan nekem egyáltalán? Eszembe jutottál Istenem, de most már nemcsak hóbort voltál nekem. Kicsi, gyenge imám elmondtam, békesség lett jutalmam. Ki hitte volna, hogy hirtelen, magányos életem, betölti jelenléted és többé már nem félek. Kedves tesók vettek körül, hála neked Istenem. Imádkoztak, FÉLELEM hagyd el az életét a Jézus Nevében! Megéltem a nagy csodát szabadulást kaptam és gyógyulást. Szép lassan, mint egy kisgyerek újra kezdtem az életet. Meg tanultam imádkozni, gondok idején is Benned bízni. Letettem a bűnömet, lehullott a lánc rólam ismét szabad lehetek. Most jöttem csak rá Uram, nélküled egy senki voltam. Szívemből és bátran megvallom, Te vagy az Uram és Királyom. Köszönöm, hogy szenvedtél, értem árat fizettél. Meghallottam hangodat mikor ma éppen Bibliát olvastam. Így szóltál Te én hozzám "bízz bennem és indulj már, hogy megmutassam, szeretlek, menj szépen a busz már vár, vidámparkba, körös partra, sétálj, bízz bennem és meglátod, semmi baj már nem érhet, veled vagyok, megvédlek! Mert megparancsoltam angyalaimnak, hogy vigyázzanak rád minden utadon (Zsolt.91.11)". Ezen hang hallatán elindultam, és lám-lám, elértem az új célt. Volt ott nagy öröm, mikor megláttak, gyógyító az Isten megláttam. Emberek előtt megvallom, Te vagy az én barátom. Nem szégyellem hitemet, bátran vállalom Nevedet. Jézus! Te vagy az én barátom. És mikor az este jön, Rád gondolok köszönöm, hálát adok Neked mindenért, családomért, hazámért. Megköszönöm Jézusom, hogy végre hozzád tartozom. Bármit is hoz az élet, nélküled én nem élek, többé nem kell a világ s a csillogás, nálad van az otthonom már. Bármikor, ha féllek, imádkozom hozzád én, tudom, te fogod a kezem, megnyugvást ez ad nekem. Én Istenem köszönöm, hogy utam végén te jössz, bemehetek a mennybe és az ördög el van veszve. Én már hozzád tartozom, minden nap imádkozom. Reggel mikor felkelek, megköszönöm én neked, a napsütést vagy az esőt, a jó időt, vagy ha dörög. Az egészségem-családom, áldást kérek, és várom, mit tartogat a mai nap… Jót? Vagy rosszat? Nem számít, mert a tudat, hogy TE mindig velem vagy legyőzi a bánatot, szemem újra felragyog. Ennyi az én történetem, köszönöm neked Istenem. Hiszem, hogy aki olvassa, hallja áldást kap és meglátja Te vagy az út és az élet, és nincs, olyan gond melyből te ne mentenél meg! (^_^),, Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet.’’ (Thessz 3,16)
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.