Az én életem... (saját)

Az én életem, olyan volt...

Mint egy kis gyerekké...

Aki még játszod egykor, 

S elhitt mindent...

Amit csak halót, és látót...

S mindenkinek, szívében...

Szabad utat adott...

De itt az én életem, szívem...

Előttetek mától bezárul...

S olyan lesz, mint egy kis szoba, amikor bezárul...

Ahova senki, be nem juthat könnyedén...

De ha bejutott örökre benne él...

Az én életem mától, egy csendes kisszoba...

Ahol már nem tombolhat, benne többé vihar...

Az én életem, egy csendes kisszoba...

S nem szédíthetnek, többé benne, hamis látszattal...

Az én életemben, csak fényeket láthat...

Minden szegény, minden beteg és árva...

Az én életem, most már előttetek rejtelem...

S nem tudhatjátok többé, mik rejlenek bennem....

Az én életem mától, csak az Istenné lehet...

A szívembe mi zajlik, csak Ö tudhatja meg... 

S mától szívem, így kiált fel Hozzá:

,,Abba, Abba Atyám nézz le rám....

Jövök hozzád, ölelj át...

Abba, Abba Atyám...

Futok hozzád, vágyom Rád...

Emelj fel, hadd lássam orcád...

Abba, Abba Atyám szívem hozzád nyitva áll...

Jöjj töltsd be szívem, teljes örömmel...

S kapcsolj össze szíved szent tüzével!,,