Összetört minden álmom, összetört minden mit akartam,
De nem nyílik panaszra ajkam...
Uram, csendbe vagyok, várom válaszod,
De most adj erőt, mindazt hordozni amit nem akarok...
Tenyereden megnyugszom én Istenem,
Mint egy gyenge kis gyerek.
Tudom most már nem kell tennem semmit,
Csak hagyni, hogy törődj velem.
Most nem kel sietni, sem rohanni,
Most nem kel tervezni, sem akarni,
Most nem kel tenni semmit,
Csak hagyni, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény és ölel a csend,
Míg árad belém a szeretet,
Míg nem teszek semmit sem,
Csak áldom az Istent.
Bárcsak mindig meghallanám,
Ahogy szelíd, hangoddal súgsz: Ne félj!
Bárcsak mindig megérteném,
Mi az amit te elterveztél.
A viharban hozzád futok, Istenem!
Rejts most el örök hűségedben...
Mert védelmem, menedékem az nekem.
Mert kegyelmed vezet át mindenen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése