Isten mindenbe ott van és fölemel ...

Terhem néha, úgy érzem erőmön felül ér...

Néha teljes erővel harcolok...

De mintha, még sem haladnék előre én...

Néha kétségbeesek, összezavarodok...

Úgy érzem, elvesztem a reményem...

Mert túl erős a szél és megrendül a hitem Istenben...

Egy helyben vesztegelek egy kialakult helyzetben...

Mintha levegő után kapkodnék...

De mégis, mintha belefulladnék, az élet terheiben...

Mintha örvénybe kerülnék...

Ami csak húzna le a mélységbe...

Ilyenkor mindig eszembe jut...

Felteszem a kérdést...

Vajon miért költözött a Teremtő a szívembe...? 

Azért, hogy a csalódásban és keserűségben...

Utat mutasson Ö nekem a reménységbe...

Azért, hogy erőt adjon, ha elfáradtam...

Feltöltsön, ha lemerültem...

Ha kérdésekkel teli szívvel, gyötrődöm...

Ö akkor válaszoljon, s megnyugtasson...

Ha szomorú vagyok, s nem látom életem értelmét...

Ö lehajoljon, s azt suttogja: veled vagyok, ne félj...

S engedd életed értelme, hadd legyek Én! 

Csak szeres Engem őszintén, teljes szívvel...

Hidd el, amit Én mondok azt mind megtehetem! 

Én azt mondtam: mindent megtehetek...

Ha hozzám kiáltasz, Én így válaszolok...

Kimentelek és Én téged fölemelek...

Hosszú, bővelkedő élettel megelégítlek...

Csak hidd el Nekem, veled vagyok...

Kimentelek és fölemelek, azért mert szeretsz Engem...

Hadd legyek gyermekem, Én életed értelme!