2014. július 19., szombat

 A kisszobámban...

Ma szolt hozzám az Úr, olyan csöndesen,
Szelíd hangját alig hallhatón.
Az én kis szobám sarkában, 
Olyan mélyen meghatón.

Inkább csak éreztem, hogy itt van velem,
Átfog, átkarol a szeretett.
Fülembe suttogva,
Szeretlek gyermekem.

Kinézek a szobám ablakán,
Nézem a felhők , színes fényének játékát.
A cinege madár, ahogy a fán énekel,
A szeretet parancsát szívembe csöndesen.

Szívembe tűzzé válik az Ige, 
Ahogy mélyen belém hatol.
Titkok tárulnak fel előttem,
Isten csodálatos szándékáról. 

A szívem most békességről dalol,
Mert Atyám tenyerén hordoz..
Atyám szeme reám tekintett,
Így, az enyém is felragyog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése