Állj fel és menj tovább!

Menj tovább az úton, hátra soha ne nézz vissza,

Szíved legmélye látom, sebzett...

És a múlt fájdalma darabokra szakítja.

Ezért a múltban élni, csak vesztegetett idő...

Most tovább kell lépned, elengedve minden emlékét!

Megmutatom igazi életed, csak el kellene kezdened élned,

Az élet hidd el előtted áll, új kalandok hada vár.

Legyél újra harcra kész, igen, tudom, most még nehéz,

Az élet egy nagy harc, de ha feladod, akkor meg kudarc.

Állj fel most és indulj tovább, mert a mának élni lehetetlen,

Hidd el nekem így van ez, ha a tegnap súlya, fájdalma fogva tart.

Nyugodj meg, ne izgulj, csak enged el, hadd fújja el a szél,

Látod már? Nem is olyan nehéz, csak azt kel tenned, 

Hogy vissza soha ne nézz!

Hidd el látom a problémád, amit esténként te is jól látsz,

Látom a vívódást, ami valamiképp nagyon hat rád...

Megértem, ha gyötrődve te magad új utakat törtél előre,

De mind ez hiába, ha engem nem engedtél előre! 

Legyen hát bölcs a te szíved gyermekem,

Közeledj Én hozzám, hogy győztes lehess...

Minden terhed, fájdalmad én elveszem, ha átadod Nekem teljesen,

Nem kell mást tenned, csak bízz Én bennem, 

Nyisd meg a szíved Nekem gyermekem!