Üzenet egy haldoklo világnak... 

Szeretnék, akár csak egy szívet megérinteni...

Szeretnék, akár csak egy sebet bekötözni...

Szeretnék, akár csak egy árvát átölelni...

Szeretnék, akár csak egy embernek vigasztalást nyújtani...

Szeretnék, Istenem munkatársad lenni!

Haldoklik a világ, nézz bele szemébe,

Céltalan élet mi félelmet gerjeszt...

Távol áll tőlük, szeretet és remény.

Űr, félelem és békétlenség, 

Istenem de kemény a szív... 

Mond mit tehetnék értük Istenem? 

Mond mi az mivel a szíveket elérhetem?

Ne hagyd elveszni a szíveket,

Kérlek használj fel engemet.

Hadd mutassam be nekik Szereteted!

Lehet, hogy megérinteni csak egyetlen szívet tudok...

Lehet, hogy utat csak egy embernek mutathatok ...

Lehet, hogy csak egy szomjazót itathatok...

Lehet, hogy vigasztalást csak egy árvának nyújthatok...

De legalább tudom, hogy Veled így találkozhatok.

Ember csodára vágysz, mégsem találod?

Magánytól félsz, s nincsen álmod?

Azt kérded magadtól, mit is kéne tenned?

Hogy szeretet jöjjön, fájdalmad helyett.

Keresed, kutatod magadban a hibát,

A magányos félelmed segítségért kiált.

Mennél, hátra sem nézve ,de nem lehet,

Mert időnként úgy érzed, itt van még a helyed.

Van az a fájdalom ,ami el sem mondható,

Hogy olyan emberek bántanak ,kiktől nem várható.

Szeretetet, ölelést szeretnél...

De szíved bezárul, mert fél. 

Igen, emberek bántanak, bennük csalódhatsz,

De van Valaki, akiben megbízhatsz.

Jöhetnek viharok vagy fájdalmas csaták,

De hidd el ember Ö mindig melletted áll! 

Isten az akihez menekülhetsz, 

Ö Tőle kapsz reménységet...

Szívedbe Ő adhat, örömöt, békességet...

Nem kell mást tenned, csak nyisd meg a szíved!