Egy mennyei kéz, mely ölel...

Uram legyél most velem, jöjj közel...

Kérlek, fogd a két kezem, s úgy ölelj...

Hogy életemről érintésed, sose múljon el...

Hogyha rosszul is érzem magam...

Tudjam, Te soha el nem hagysz...

Hadd jusson el tudatomhoz...

Mélyre, már nem zuhanhatok...

Mert a menyei kezeid tartanak...

Tudom ez a kéz, erős kéz, amely féltőn véd...

S nincs más kéz, mely összezúzna...

Mély, háborgó víz, amely elsodorna...

Nincs oly szél, amely elsöpörne...

Tűz, amely megégethetne...

De van mennyei erő, amely életet ébresztő...

Erő, gyümölcsöt hozó lágy eső...

Van mennyei szél, amely minden régit elsöpör...

Hadd legyen Istenem, ez ma így életemben...

Kérlek, ölelj engem szüntelen... 

Ne enged, hogy távol kerüljek...

Szíved őszinte, meleg szeretetétől...

„…AZ ÉN IGÁM ÉDES ÉS AZ ÉN TERHEM KÖNNYŰ...”

(Máté:11:30)

Éjjel van, nem alszom, gondolatok gyötörnek....

Istenhez kiáltok: 

Fáradt vagyok, Uram, és újra megterhelt...

Nehéz lett igám, és keserű a terhem...

Nem ezt ígérted, nem ez volt terved...

Akkor miért érzem szívem, oly terheltnek?!

Itt állok újra előtted, szívem tele kérdéssel...

Itt állok kiáltok, válaszolj nekem...

Ne maradj csendben, szólj a szívemhez...

Ne enged, hogy a félelmeimben, elkeseredjek...

Mit mondanak majd az emberek...

Ha nem látják, kezed munkáját életemben?!

Míg én dühösen kiáltoztam, sírtam...

Egy szelíd hang a szívemben megszólalt:

Ha az embereknek akarsz, tetszeni és nem Nekem...

Mindig fáradt leszel és mindig megterhelt!

Keres Engem, vedd fel az Én terhem...

Enged Nekem, hogy foglalkozzam a tieddel...

Hidd el veled Vagyok, s Én bizonyítok...

Az Én dicsőségem, megmutatom az életedben...

Te csak a kincset, amit megtaláltál ne engedd el...

Ez még csak egy kis szikra az életedben...

De engedd, hogy tűz legyen...

Ez a kincs Én vagyok, maga a tökéletes Szeretet...

Mely körülvesz, dédelget, hívogat s felemel...

Ezt a szeretetet amit megízleltél, enged hogy sugározón kifele...

Mert erre hívtalak el, közvetítsd a szívem szeretetét, az embereknek...

Isten mindenbe ott van és fölemel ...

Terhem néha, úgy érzem erőmön felül ér...

Néha teljes erővel harcolok...

De mintha, még sem haladnék előre én...

Néha kétségbeesek, összezavarodok...

Úgy érzem, elvesztem a reményem...

Mert túl erős a szél és megrendül a hitem Istenben...

Egy helyben vesztegelek egy kialakult helyzetben...

Mintha levegő után kapkodnék...

De mégis, mintha belefulladnék, az élet terheiben...

Mintha örvénybe kerülnék...

Ami csak húzna le a mélységbe...

Ilyenkor mindig eszembe jut...

Felteszem a kérdést...

Vajon miért költözött a Teremtő a szívembe...? 

Azért, hogy a csalódásban és keserűségben...

Utat mutasson Ö nekem a reménységbe...

Azért, hogy erőt adjon, ha elfáradtam...

Feltöltsön, ha lemerültem...

Ha kérdésekkel teli szívvel, gyötrődöm...

Ö akkor válaszoljon, s megnyugtasson...

Ha szomorú vagyok, s nem látom életem értelmét...

Ö lehajoljon, s azt suttogja: veled vagyok, ne félj...

S engedd életed értelme, hadd legyek Én! 

Csak szeres Engem őszintén, teljes szívvel...

Hidd el, amit Én mondok azt mind megtehetem! 

Én azt mondtam: mindent megtehetek...

Ha hozzám kiáltasz, Én így válaszolok...

Kimentelek és Én téged fölemelek...

Hosszú, bővelkedő élettel megelégítlek...

Csak hidd el Nekem, veled vagyok...

Kimentelek és fölemelek, azért mert szeretsz Engem...

Hadd legyek gyermekem, Én életed értelme!

Néha, míg magam vagyok...

A messzeségbe nézek…

Néha forró könnyeim...

Áztatják el a felsőmet...

Néha, néha csak álmodni szeretnék...

S a valóságot magamtól, el kergetni...

Csak álmodok én, ez velem nem történhet...

Csak egy rósz álom lehet, mindössze...

De nem, ez a valóság, amit megéllek...

Ez valóság igazi fájdalom...

Bár lenne álom, egy rémálom bár lehetne...

De mégis ha valóság, nem állom...

Így is jó nekem, nem félek...

Mert ugyan mitől kéne félnem...

Ha tudom, hogy Isten velem...

Ő mutatja az irányt...

Ő ad erőt, hogy cipeljem csomagom...

Mert Ő megmondta, hogy nem árthat nekem a sötét...

Mert a fény bennem van örökké...

Bátor szívvel megyek, nem nézek én hátra...

Mindvégig hinni fogok, Istenben bízom...

Én tudom, az én Királyom Úr...

Csak is a viharos vizeken! 

Zúghat ár, szívem már nem retten meg...

Isten kegyelme óv, s vezet át mindenen!

TÁNCOLJ A VŐLEGÉNNYEL!

Táncra hív a vőlegényed… 
Engedj bátran a felkérésnek… 
Táncolj hát az angyalokkal…
Táncolj teljes szabadsággal…
Táncolj hát, hogy meggyógyulhass… 
Táncolj, hogy hitben előre mozdulhass…

Táncolj teljes erődből…
Táncolj, egyszerűen, mert szereted őt…
Táncolj, mert elfogadva vagy…
Táncolj, hogy az erődben megújulhass… 
Táncolj át a sötétségen…
Ez egy győzelmi tánc, hadd legyen az életedben…

Táncolj, hogy megérezhesd, mennyire szeret…
Táncolj, és a menny öröméből részed lehet…
Táncolj a tróntermében…
Táncolj a király jelenlétében…
Táncolj az ünneplő sokasággal…
Táncolj bátran a vőlegénnyel!

                                                    AZ ÉN PAPÁM AZ ÉN HŐSÖM!

Az én papám az én hősöm! Nincs okom félni! Hisz a Papa itt van velem. Nincs okom szomorkodni, hisz a Papa megnevettet. Az én Papám a Királyok Királya és az Uraknak Ura! Az én Papám mindennél és mindenkinél hatalmasabb! Az én Papám öröktől fogva van és örökké él! Az én Papám erős! Az én Papám telve van hatalommal és dicsőséggel! Az én Papám a legeslegnagyobb hős, aki valaha volt, van és lesz! És ami A LEGFONTOSABB: A Papa nagyon nagyon szeret és vigyáz rám és senki és semmi nem választhat le az Ő szeretetétől! Tekints a Papa szemeibe és lásd meg bennük a szívét, amely ÉRTED dobog! Óh, ha tudnád, ha tudnád, milyen érték vagy a számára!! Egy gyöngyszem, egy gyémánt, egy drágakő, KINCS vagy! Te vagy az Ő szeme fénye! ANNAK A TUDATA, HOGY AZ ATYA SZERET, ERŐT AD! Olyan erőt és bátorságot, amelytől reszketni kezd az ellenség, mint egy nyárfalevél. Te válsz a legerősebb, legbátrabb, legragyogóbb harcossá, amint felismered, hogy ki a PAPÁD és hogy ki vagy a számára! Amikor széttárod a szíved, és engeded, hogy beáramoljon az a mérhetetlenül nagy szeretet, ami az Atyától árad feléd, akkor te leszel a legboldogabb ember a világon! Az a tudat, az a rendíthetetlen bizonyosság, hogy AZ ATYA SZERET TÉGED, az tesz téged igazán erős, bátor harcossá! Nincs olyan gonoszság, nincs olyan sötét démoni erő, amely ki tudná bírni, és meg tudna állni EBBEN A SZERETETBEN! Isten azt akarja, hogy ebben a szeretetben éljünk! Ez a szeretet olyan forró, hogy megolvad tőle az ellenség legmagasabb várfala is! Mint a viasz, úgy fognak elolvadni körülötted az ellenség munkái! Ne feled Ő a te hősöd! heart hangulatjel

 Várjad az Urat, légy erős! Bátorodjon a szíved, és várd az Urat! Zsolt. 27:14       

                                          

Behunyom a szemem...

Behunyt szemmel elképzelem...

Hogy miért költözött, a Teremtő a szívembe...

Azért, hogy ott legyen, minden percben, velem...

S szeretetével gyógyítsa a szívem...

Elképzelem, Ö ott van a tiszta, fehér havazásban...

A lágy szelőbben, a friss harmatban...

Ö ott van a zivatarban és a napsütésben...

Ö ott van minden madárdalban...

De ezt nem kell tovább magyaráznom...

Mert te is észreveszed, ha a szíveddel látod...

Óh de én mégis, oly sokszor, úgy érzem...

Oly messze van tőlem, s mégis oly közel...

Szívem mélyén tudom, érzem...

Valahol a fellegek közt, Ö most is ölel...

Tudod, én már sok helyen, kerestem az Urat...

A templomban, emberekben, könyvekben...

De rá kellet jönnöm, hogy Ö mindig itt él a szívemben...

Ha behunyod a szemed, s figyeled a szíved, mit mesél...

Ha meghallgatod csendesen, minden kis zörejét...

Akkor te is meghalhatod benne...

A szerető Istened, gyógyító szavát...

Hidd el Ö most is válaszol, a szívdobbanásoddal...

Nem kell mást tenned, csak el kell hinned...

Ö most is veled van, fogja kezed...

Ö mindig veled van, szakadatlan...

Mindaddig míg szíved, egyet is dobban...

Én eldöntöttem, hogy behunyom a szemem...

Széttárom a két kezem...

S engedem, hogy szeresen...

Hogy átélhessem a csodákat Vele... 

Gyere hunyd be te is, egy percre a szemed...

S éld át te is, a csodákat Vele...