De jó lenne....

Szemlélem az életet, őszintén, mint egy gyerek...

Mert így barátom lesz az élet minden perce...

Lefeküdni a fűbe, csak a hátamon lenni...

De kellemes itt ülni, csak egyedül gondtalanul lenni...

Lefeküdni a fűbe, s csak egyedül lenni...

A csörgedező víz kanyargó zenéjét hallgatni...

O talán bárcsak örökre itt maradhatok...

S bárcsak meghalhatnám újra, ahogy hegedül a tücsök...

Látni, hallgatni, ahogy a békák koncertet adnak...

Ahogyan ugrálnak a fűből a vízben...

De jó lenne újra a fűbe lefeküdve lenni...

Gondtalanul csak a hátamon lenni, megpihenni...

S látni, ahogy forog velem a világ... 

S újra nézni, ahogy nekem játszanak a bárányfelhők az égen...

Újra gyermeknek érezni magam, úgy, mint valamikor régen...

Csak úgy lenni mint kiskoromban, játszódni a szomszéd lánnyal...

Csak úgy lenni mint régi nyári éjszakákon, számolni a csillagokat...

Békésen és álmodozva, szívni magamba a mezőn a virág illatokat...

De jó lenne újra, ha mindent úgy látnék mint egy kisgyerek...

Újra mosolyogva felelni, a pillangók táncára...

Velük lenni, nagyokat harapva, napfényt enni...

Csak velük táncolni, és ha indulnak utánuk futni...

Ők szállnának tova, én meg csak futnék...

És lehunyt szemmel szállni, én újra ha tudnék...

De jó lenne ha szárnyra tudnék kelni, én és a vágyaim...

A fák, már vetkőznek, barnás-sárgás már odakint minden...

De itt a szívemben, még zöldben mosolyognak a lombok...

Mert lehunyt szemekkel, sikerült az időben visszarepülnöm újból.

Csak egy állom...

Az égre nézve este sétálok...

Olykor leülve a csillagokat csodálom...

Bámulni a semmibe, kutatni a szépet...

Ami nem más, csak szeretni, keresni az Istent... 

Oly jó egyszer az életben csak úgy lenni...

Élvezni a csendet, csak úgy pihenni...

Ilyenkor minden elcsendesül idebent...

S csak nézem a csillagokat az égen...

Oly sűrűn ülnek ott az égen....

Csak bámullak bennetek az égen, 

És közben csak hallgatok, s közben csak vágyódom...

Mily jó lenne, felugrani az égig, csak mosolyogva végig...

Aztán csak szállnék tova, szellő szárnyán ide-oda...

Lent hagynám a dolgokat, bánatot, sírást...

Mindent mi fojtogat...

S csak keresném az igazságot a nyugalmat-nyugalmat...

Tán akkor megkedvelném magamat...

És lent hagynám a remegést, a szép élet keresést...

Bámulni tovább a semmibe, csak ülni szótlanul...

S rájönni ez csak egy csodálatos álom volt...

Most már reggel van, vége tovább nem álmodom...

Most már csak a kávémra vágyom...

Mert Ö most a legjobb barátom...

Benne visszalátom, csodálatos, gőzölgő álmom...

Illatfelhőbe burkolva, apró cseppenként kortyolva...

S mosolygok, mint a kávé, mint a reggel...

Kávémat szorongatom, átölelve a két kezemben!

Tudod a földön, minden elmúlik...

Mit írhatnék én maradandót?

Nem tudod mit tegyél...

Azért, hogy boldog legyél?

Hidd, el Isten téged szeret, megsegít...

Ha elesel a földről is felemel...

Ne zárd bilincsbe szívedet...

Ne hagyd ott mélyen legbelül...

Ahova régen a szúrós tüske lekerült...

Hogy biztonságod meglazuljon...

Sokáig szúrjon, mély lyukat fúrjon...

Sok kérdés lakozik ott belül...

Megoldhatod, ha onnan kikerül.,.

Ki téged megért, vele megoszthatod...

De talán azt mondod, minek...

Hisz ember úgy sem segíthet...

De mégis van Valaki, aki segíthet neked...

Ö nem más mint maga az Isten...

Hozzá bátran fordulhatsz, Ö meghallgat...

Bátorit, hitet, jó tanácsot adhat...

Csak tárd ki szíved előtte...

Hé hát mire vársz...

Hisz lelked megoldás után kutat, kiált...

Ne zárd be a kaput, mi lelkedhez vezet...

Fogadd el, a feléd kinyújtott segítő kezet...

S ha megnyitod a megbocsájtás ösvényét...

Kitárod lelked, fájó jól titkolt rejtelmét...

Hidd el Isten ott van melletted...

S segít kihúzni a berekedt tüskét...

Nem kel cipelned lelked terhét,.

Mert szeretetével gyógyítja fájdalmad helyét...

Isten előtt őszintén

Istennem olyan jó, amikor megérinted szívemet...

Eltűnik belőlem magány, kétely, s félelem...

Jelenléted igazi öröm, békesség és ez kell nekem...

Mert biztonságot ad, ha Benned elmerülhetek...

Pedig szégyellem magam Uram elölted...

Mert Ó emberi természetem...

Újra meg újra feltör bennem...

S kívánságaim, vágyaim még mindig égnek bennem...

Miért szégyellem ezt előtted? Hisz Te az életed értem letetted...

Te úgyis tudsz mindent mi zajlik bennem...

Mégis nehéz elmondanom most Neked....

Hogy mi zajlik le idebent bennem....

Tudom régi életem ott függ a kereszten...

Mert elfogadtál és gyermeked lettem...

Istenem még meg sem születem...

De Te már akkor szeretettél engem...

Szelíd, halk szavaidnak gyöngéd szeretetével...

Szólsz a szívemhez, hogy: Benned élek....

Te újra meg újra így szólsz szívemhez:

Ne feledd gyermekem, FÉLTŐN SZERETLEK TÉGED...

S nem kérek Én tetőled semmi egyebet...

Csak hidd el amit Én most, mondok teneked...

Őrök élet koronával várlak téged...

Csak arra kérlek, ne veszítsd el hitedet, reményed...

Ha megnyitod szíved előttem, megláthatsz Engem...

Ne aggódj! Veled vagyok, mert fontos vagy nekem...

Az Én vérem folyt teérted is, és minden bűnödet, szégyened...

Felvittem a keresztre, mert Én szeretlek téged...

Igazságom adom néked, ezzel a szívedben, megdönthetsz hegyeket...

Békességem, most is érzed, csak nézd meg a szívedet...

Mert nem mentem el tőled, Én sohasem...

Megbocsátó, kedves szívet munkálok Én most tebenned...

Szeretettel, annyira csak, amennyire engeded Nekem...

Csak arra kérlek szeres azzal a szível...

Amivel Én szeretlek téged...

És mindenki mást többre tartsál...

S önmagadnál jobban szeresd mindazt, ki megvetett téged...

És ha elfáradtál, Nálam mindig megpihentetsz...

Nem kell mást tenned csak Hozzám gyere...

Bármikor jöhetsz hozzam, sőt mindig Nálam időzhetsz...

Csak hidd el menedéked vagyok minden helyzetbe....

Gyere hozzám közel és légy velem...

Ne feled: ÉN SZERETLEK GYERMEKEM!

Hív az Úr

Jöjj hozzám, ha terhelt a szíved,

Jöjj hozzám, ha magad egyedül érzed,

Jöjj hozzám, jöjj várok rád,

Szíved mikor adod teljesen át?!

Nem kell hát csüggedned s félned,

Hiszen megígértem Én veled leszek,

Fogom a kezed, s soha el nem engedlek,

Én mindig veled leszek és védelmezlek,

Bízz bennem, jöjj hozzám és ad át Nekem,

Minden terhed, fájdalmad, kételyed...

Csendesítsd le szíved jelenlétemben,

Enged, hogy szeretetem át öleljen,

Jöjj hozzám, várok rád,

Jöjj nyisd meg szíved, engedj be a rejtekhelyre,

Hidd el, nincs számomra lehetetlen,

Mert Én vagyok az élet, amely téged éltet!

NE LEGYEN A TERVEID, VÁGYAID, BÜSZKESÉGED ÉS AZ IGAZSÁGÉRZETED NAGYOBB A JELLEMEDNÉL!

Ellőszőr is hadd tegyek fel egy kérdést, tényleg úgy olvassuk a Bibliát, ahogyan kellene? Mert nem csak a Bibliánkat kell kinyissuk, mert nem elég az, ha csak olvassuk megszokásból a napi igét, a lelkiismeretünk miatt, hanem megkel, hogy nyissuk a szívünk szemeit is, hogy meglássuk Istennek a tervet és dicsőséget az életünkre nézve. Megkel, hogy nyissuk a szívünknek a füleit, hogy meghalljuk Isten szelíd hangját! Te halód Isten hangját, hozzád szólni? Van e élő személyes kapcsolatod az Atyával? Töltesz elég időt Isten jelenlétében? Hadd kérdezem meg mikor volt az utoljára az életedben, hogy csak azért töltöttél időt Istennel mert vágytál vele lenni, Hozza közel, közel lenni az Atya szívéhez? Te valóban szereted Istent? Mert ha igen akkor, vágyódsz Vele lenni és beszélgetni Vele csak úgy mint egy jó baráttal... S mi van a jellemeddel? Hogyan reagálsz te olyankor amikor nem úgy vannak a dolgok ahogyan azt te eltervezted? Mi van akkor ha Istent nem érted? Mit teszel, besértődsz, haragudni foggól Rá? Egész héten ez a dolog foglalkoztatott, hogy hogyan reagálok én akkor amikor Istent nem értem...? És ha jól megvizsgálom a szívem nagyon sokszor besértődtem és megharagudtam Rá... talán az utóbbi időszak az életemben erről szolt, sértődöttség meg haragról, mert nem úgy történtek dolgok ahogyan azt én elterveztem... De Isten mindent a javunkra tesz és formál át, Ö formálni akarja a szívünket a jellemünket. Isten azt kérte tőlem, hogy NE LEGYEN A BÜSZKESÉGEM, IGAZSÁGÉRZETEM NAGYOBB A JELLEMEMNÉL! Hagyjam Rá a dolgokat, mert ha Ö valamit elkér tőlem azt többszörösen visszaadja, sokkal nagyobb áldás vár rám, mind ami volt! Isten néha valóban összetör azért, hogy neki egy tetsző szívet , szolgáló szívet rakjon össze! Fontos az hogy valóban megmaradjunk a világosságban és elkezdjünk újból harcosok lenni, olyan harcosok mint Jozsué, aki nem magáért harcolt hanem másokért. Az az imádságom, hogy Isten ilyen ima harcosokká emeljen fel bennünket, akik nem csak magukért harcolnak hanem másokért! Isten ha látja az odaszánást a harcra akkor a győzelmet meg is adja! Hangold a szívedet az Ur beszédére és vedd komolyan! Ne feled: NE LEGYEN A TERVEID, VÁGYAID, BÜSZKESÉGED ÉS AZ IGAZSÁGÉRZETED NAGYOBB A JELLEMEDNÉL!

Régi fényképeket nézegetve...

Körülvesz a magány, fájdalom, félelem...

És az álmos falakon belül, nagy lett a csend...

Mert csak a magány szűköl idebent...

Csak a magány sír, zokog, kiabál...

Csak én hallom, aki csendben csodára vár...

Csöndben, csak csodára...

Csak bátorító szókra, tán semmi másra...

Vagy titkon azt remélve, valaki jön...

S kitárja karját, nyíltan felvállalt...

Feléd, kinyújtva ölelésre…

Vagy nem tudom, lehet csak egy mosoly lenne az...

Vagy valaki aki csak meghallgat... 

S utána csak összekulcsolja, a kezét érted...

Bárcsak értenék ezt az emberek...

Mit jelenthet, egy szócska is nekem...

Bárcsak kiolvasnák a sorok között, azt...

Amit nem tudok, szóban leírni, kifejezni azt...

Szó nélkül vagyok, már írni sem tudok...

Most már érzem... fáradt vagyok...

S fáradt szemeimen, bukdácsol az álom...

Most már megyek...

Azt remélve, álmomba átélhetem a csodát...

S amit nem adhat meg az élet...

Tán elhozza az álom, majd odaát...

Elég néked az én kegyelmem... (2Kor. 12:9)

Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm...

Vége, nincs tovább...

Szóltam: saját erőmből nem telik több...

Kétségbeesésembe felkiáltok hangosan... 

Nem bírom tovább...

S kiáltásomra megszólal, egy szelíd hang...

Így szol: Elég néked az én kegyelmem...

Mondja Atyám, híd el nem kevés, nem sok, pont elég...

És akkor érzem, új erő jött a menyből reám...

Épp annyi amennyi kell, hogy el ne essem...

S ne zuhanjak le a sötét mélybe...

Csak épp annyi, amire szükségem van...

Ami gyenge lábam lépésre bírja...

Csak épp annyi, amennyi fölemel...

S nyomorúságom rengetegéből...

A kivezető utat megmutatja nekem...

Mert az Atya kegyelme, mindenre elég...

Nem kevés, nem sok, pont elég...

Ezzel erősíti szívemet...

Ebből élek, ez tart meg engem és téged...

Ez a kegyelem, mielőtt kértem..

Krisztusban már lehajolt értem...

Ez a kegyelem te érted is van...

Elfáradt ember, ragadd meg, fogadd el gyorsan...

Mert az Atya kegyelme, hidd el neked is, mindenre elég...

Add át, ne cipeld...

Amikor szívedben, oly sok a kérdés,

Amikor lelked, búvóhelye a féltés...

Amikor a gondolatok, benned harcolnak,

És szívedben, a félelem ott van...

Amikor úgy érzed, belül nagyon fáj,

Akkor beszélj róla, valakinek ha muszáj...

Amikor, azon kapod magad,

Hogy azt sem tudod ki vagy...

Talán kételkedsz mindenben,

Azt sem, tudva miért, vagy e világban...

És szíved teljesen bezártad, emberek előtt,

Mert szívedet teljesen összetörték...

De nem kell ennek így lenni,

Ad át a szíved, újra az Úrnak...

Enged, hogy összetört szívedet, összerakja újra,

S jusson eszedbe, a Kereszt...

S mindaz amit Isten érted tett,

Nézz fel az égre, és lásd, a nap ragyogását...

Enged, hogy Isten szeretete, meggyógyítsa a szíved,

S hadd, hogy szívedből kiűzze a félelmet...

Nem kell mást tenned, csak enged, hogy szeresen,

Tégy hát egy lépést a fény felé...

S ragad meg, az Atyád feléd kinyújtott kezét,

Nyugodj meg ölelésében, bízd Rá az életed...

Hidd el keze óv, szeme mindent lát,

Nem kell hát, aggódnod, Ö mindig veled már...

Azért mert nagyon szeret,

Enged, hogy a szeretetet, betöltse a szívedet...

S kezdj el szeretni, ahogy az Atyád szeret téged,

S majd amikor nincs szó arra, ahogy szeretsz...

Akkor adj hálát mindenért, csendben Istennek.

Fordítsd a szíved Isten felé... (saját)

Ember, Isten mondja: Szeretlek!

Ember, figyelj picit csak rám...

Mert elmondanám neked...

Hogy mi a Fekete s mi a Fehér...

Hogy mennyit ér a feléd kinyújtott tenyér...

Hagyd most a fajdalmaidat, félelmeidet...

Ó EMBER, figyelsz, ébredj, nézz fel...

Ne hagyd eluralkodni magadon a kételyt...

Hallgasd mit üzen Isten feléd:

Én Te vagyok és Ti mindannyian Én...

Fedezd fel végre magadban az Örök Fényt...

Nézz körül teremtek számodra, naponta csodát...

Te pedig csak keresed, mindennek az okát...

Vakon nézel, ezért semmit nem látsz...

Süketen fülelsz, ezért hallasz mindig mást...

Ne keress Engem a semmiben...

Találj meg önmagadban, mert benned élek...

Ó EMBER, ébredj, nézz fel...

És indulj, menj a fény felé...

Áj fel, ne félj, lepj ki...

Mert Isten karja, kivan tárva feléd...

Itt az idő, hogy válts...

Itt az idő, hogy megpróbáld...

Áj fel, lepj ki, mert az élet vár...

Akkor az üres szívek megtelnek...

A városi fények kiégnek...

S szabadság dala, igy hangosan zeng:

Az én Istenem nem halott, Ö biztosan Él...

Mert a Szeretet tudom bennem él...

Mert te Uram, igen ÉLSZ...

És Te vagy a Kősziklám, amin én állok...

És így tudom, biztonságban vagyok...

Te vagy a Völgy, amelyben én járok...

És e völgyből kirepülni, nem akarok...

Mert így szeretetted, védelme alatt vagyok, tudom!

Az én életem... (saját)

Az én életem, olyan volt...

Mint egy kis gyerekké...

Aki még játszod egykor, 

S elhitt mindent...

Amit csak halót, és látót...

S mindenkinek, szívében...

Szabad utat adott...

De itt az én életem, szívem...

Előttetek mától bezárul...

S olyan lesz, mint egy kis szoba, amikor bezárul...

Ahova senki, be nem juthat könnyedén...

De ha bejutott örökre benne él...

Az én életem mától, egy csendes kisszoba...

Ahol már nem tombolhat, benne többé vihar...

Az én életem, egy csendes kisszoba...

S nem szédíthetnek, többé benne, hamis látszattal...

Az én életemben, csak fényeket láthat...

Minden szegény, minden beteg és árva...

Az én életem, most már előttetek rejtelem...

S nem tudhatjátok többé, mik rejlenek bennem....

Az én életem mától, csak az Istenné lehet...

A szívembe mi zajlik, csak Ö tudhatja meg... 

S mától szívem, így kiált fel Hozzá:

,,Abba, Abba Atyám nézz le rám....

Jövök hozzád, ölelj át...

Abba, Abba Atyám...

Futok hozzád, vágyom Rád...

Emelj fel, hadd lássam orcád...

Abba, Abba Atyám szívem hozzád nyitva áll...

Jöjj töltsd be szívem, teljes örömmel...

S kapcsolj össze szíved szent tüzével!,,

 

Egy gyerek... ( saját)

Van egy gyerek...

Aki a beteg agyán kesereg...

S varja, hogy valaki ölébe felvegye...

S közben haljon egy hangot...

Ami azt suttogja: SZERETLEK GYERMEKEM!

A kisgyerek szívében reméli azt...

Ez a hang az édesapja hangja az...

De a szíve mélyén mégis tudja...

E hangot meghalni nem fogja...

S e szót: SZERETLEK...

Édesapjától meghallani nem fogja...

E gyerek szeméből...

Kőnyáradat indul...

S szíve fájdalmát elkezdi, Istennek elmondani...

A gyerek ahogy zokogva beszel...

Egy meleg kar rögtön átöleli...

S elkezd a szívéhez beszelni...

Elmondja neki menyire SZERETI...

A gyerek szeme felragyog...

S a szíve egyből felszabadul...

Mert tudja, hogy Valaki...

Őt mindig nagyon SZERETI! 

Ez a szeretet Istentől árad...

S e gyerek életében Ö lett az Apukája!  

Megterhelt szív

Megterhelt szív, ó, tedd le terhedet,

Oh de kemény, elkeseredett, reménytelen...

Elfáradt élet, bízz Istenedben...

Hadd cipelje Ö minden terhedet...

Megkeseredett szívvel, senkiben sem bízhatsz, 

Szomorúságoddal csak Istenhez folyamodhatsz...

Mert csak Isten az aki téged vigasztal,

Akinek halk sírással elmondhatod fájdalmadat.

Most hidd el csukott szemmel jajgatod bánatod,

Lehet, most elkeseredettségedben nem találod vigaszod,

Talán úgy érzed, nem él benned a remény,

Pedig hidd el minden új nap, új reményeket tár eléd.

Nem mondta senki, hogy minden nap,

És mindenhol, mindig erős legyél,

Mert ez nem a te erődről szol, mert az Enyémről,

Add át magad Nekem, és Én nagyobbat cselekszem veled!

Hidd el annyira egyszerű mindez...

Csak ennyi kell mind ehhez: önátadás,

És ha ezt megteszed, látni fogod a csodát,

És szíved felszabadultan kiált Halleluját! 

"Jöjjetek hozzám mind, akik megfáradtatok meg vagytok terhelve, Én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra az Én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok, és megnyugvást találtok a lelketek számára. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű."  

Kitárt karokra várva... (saját vers )

Csak fogom a tollat, s a kezem reszket,

Nem tudom, hogyan kezdjem írni e verset.

Csak ülök az ágyon, és zokog a szívem, 

Úgy mint egy árva, gyerek kis szíve...

Óh, te rohanó világ, tárd ki hát karod...

Légy hát segítő kéz, az ölelésre vágyókhoz,

Vedd hát észre e kis sebzett szíveket,

S tárd ki karod, vigasztaló meleg ölelésre.

Hidd el az nem lehet koldus, ki a szívét adja,

Aki közvetíti mind azt, amit Istentől ö is megtapasztalt,

Nyújtsd ki hát karod, e sebzett kis szívekhez,

Ölelésed hadd legyen, gyógyulás a szíveknek.

Légy hát használható Isten tervében,

Engedd, hogy Isten használni tudjon téged,

Hogy rajtad keresztül, árva gyerekhez szóljon,

Szerettetett, elfogadást nyújtson...

És ha egy kéz, kezed elfogadja,

Általa erősnek érzed majd magad.

És hidd el, sok kéz van, akiknek keze

Szüleiktől végleg el van eleresztve.

Légy hát te aki megfogja e kis kezeket,

Kezek amelyek reménytelenül lógnak a semmibe.

Hidd el csak arra várnak, 

Hogy valaki közel segítse Isten szívéhez őket!

Egyetlen vagy! ( ◕‿◕ )

Az egész világon senki, de nem olyan, mint te,

Mert senkinek nincs olyan mosolya, olyan hangja,

Olyan szeme, olyan keze, olyan haja, mint neked...

Azért mert egyetlen vagy, így teremtettelek!

Senki sem tudja utánozni az arcvonásaidat,

Senki nem ízleli úgy az ételt, a zenét, a táncot mint te. 

Soha nem volt senki, aki pontosan úgy szeretett volna, mint te, 

Ami téged megnevettet, elszomorít, vagy elgondolkoztat...

Hidd el másokból egészen különböző hatást vált ki, azért mert egyetlen vagy!

Az egész örökkévalóságban senki sem fog úgy sétálni, 

Beszélni, gondolkodni, vagy pontosan ugyanúgy cselekedni, mint te. 

Ahogyan azt te is látod, mindenki jobb valamiben amiben te nem, 

De hidd el gyermekem, te is jobb vagy valamiben mindenki másnál.

Azért mert Én egyedinek teremtettelek! 

Különbözöl minden embertől, azért mert te egyetlen vagy, 

Mint ahogyan egy szobányi hangszer közül, 

Mindegyik kiemelkedik külön-külön, 

De egyik sem tudja azt a szimfonikus hangzást elérni,

Ahogyan együtt szólnak, mert mindegyik különbözik valamiben.

Különleges szándékkal teremtettelek, feladatom van számodra,

Amit senki más nem tud olyan jól elvégezni, mint Te.

Gyermekem, ébredj tudatára, kérlek, hogy nem a véletlenen múlott, hogy élsz...

S nem az emberek ötlete volt, hogy lélegezzél,

Mert te az Én csodálatos tervem alapján születtél! 

Vésd mélyen a szívedben gyermekem,

Számomra egyetlen, egyedi értékes kincs vagy!

Oly annyira, hogy még a hajszálaidat is számon tartom,

Azért mert féltőn szeretlek téged! 

Hidd el Nekem, egyetlen vagy!

Ma reggel ezzel bátorított az Úr engem, gondoltam tovább adom talán hozzátok is szol. ◕‿◕ Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. ( Ézsaiás 12:2-3.) Isten az én Szabadítóm! Nem rettegek... Vajon ma reggel teljes szível el tudjuk ezt mondani? Vagy tovább ágodúnk az életünk felől, rétegünk és félünk... kételkedünk mindabban amit Isten megígért? Miért tart fogságban a félelem? Mért nem bízzunk benne, Ő ott van mellettünk mindig, mert megígérte! Készségesen teljesíti terveit Velünk. Nem eshet le tudta nélkül egyetlen hajszál sem a fejünkről. Fölfogtad? Gondoskodni fog rólunk, ha tökéletesen rábízzuk magunkat. Rájöttem, hogy nem úgy kell imádkoznom, hogy Uram segíts. Ez valahogy azt jelenti, hogy magam is elboldogulok, de itt-ott azért jó lenne, ha te is besegítenél Uram! Nem jó ez így! Engednünk kell, hogy Jézus vegye át életünk felett az uralmat és mi segítünk neki azzal, hogy engedjük, hogy alakítson bennünket. Tiszta szívvel őszintén önts ki a szíved ma az Úr előtt, ne szépítsd a helyzeted, nincs rá szükség Ö úgy is ismer, tud mindenről ami bennünk van... Ma reggel felkeltem és azt mondtam én: Uram, itt vagyok minden bajommal, tehetetlenségemmel, félelmeimmel, bizonytalanságommal, kétségeimmel, erőtlenségemmel... Itt vagyok Előtted és ez vagyok én most, de kérlek végezd el bennem és általam, amit Te szeretnél. Nem azt kérem, hogy segíts Uram! Egyszerűen csak elfogadom a te akaratod életem felől, oda megyek, ahova küldesz, azt teszem amit kérsz. Használj engem Te! És ha örömmel adod át így magad, vagy oda magad Isten szolgálatára, akkor megtelik szád dicsérettel. Akkor nem bírod magadban tartani Vele szerzett tapasztalataidat. Akkor elmondhatod: mindeddig megsegített az Úr, nem éri meg kételkedni Ö benne! Rohanj oda hozzá. Mert aki a Felséges rejtekében lakozik, a Mindenható árnyékában nyugszik az. Ha az Urat tartod oltalmadnak, ha Ő a menedéked, nem érhet téged baj, veszedelem mert a legeslegnagyobb védelem alatt vagy Ö nála! Engedd, hogy elrejtsen magánál. Nyugodj meg a karjaiban. Ő a Te menedéked. Menekülj oda hozzá és találj rá arra a békességre, amely mindeddig a tied volt, csak arra várt, hogy átvedd. Nyisd meg a szíved és állj rá hittel velem együtt mindarra amit Isten megígért az életed felől, jövőd felől! Csak bízz benne, enged el kétségeidet! Ha legközelebb a viharokban kételkednél, tudd, hogy a kéz, amely kivezet a nehézségeidből, az átszegezett kéz! Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. (Ézsaiás 58, 11) ◕‿◕

Üzenet egy haldoklo világnak... 

Szeretnék, akár csak egy szívet megérinteni...

Szeretnék, akár csak egy sebet bekötözni...

Szeretnék, akár csak egy árvát átölelni...

Szeretnék, akár csak egy embernek vigasztalást nyújtani...

Szeretnék, Istenem munkatársad lenni!

Haldoklik a világ, nézz bele szemébe,

Céltalan élet mi félelmet gerjeszt...

Távol áll tőlük, szeretet és remény.

Űr, félelem és békétlenség, 

Istenem de kemény a szív... 

Mond mit tehetnék értük Istenem? 

Mond mi az mivel a szíveket elérhetem?

Ne hagyd elveszni a szíveket,

Kérlek használj fel engemet.

Hadd mutassam be nekik Szereteted!

Lehet, hogy megérinteni csak egyetlen szívet tudok...

Lehet, hogy utat csak egy embernek mutathatok ...

Lehet, hogy csak egy szomjazót itathatok...

Lehet, hogy vigasztalást csak egy árvának nyújthatok...

De legalább tudom, hogy Veled így találkozhatok.

Ember csodára vágysz, mégsem találod?

Magánytól félsz, s nincsen álmod?

Azt kérded magadtól, mit is kéne tenned?

Hogy szeretet jöjjön, fájdalmad helyett.

Keresed, kutatod magadban a hibát,

A magányos félelmed segítségért kiált.

Mennél, hátra sem nézve ,de nem lehet,

Mert időnként úgy érzed, itt van még a helyed.

Van az a fájdalom ,ami el sem mondható,

Hogy olyan emberek bántanak ,kiktől nem várható.

Szeretetet, ölelést szeretnél...

De szíved bezárul, mert fél. 

Igen, emberek bántanak, bennük csalódhatsz,

De van Valaki, akiben megbízhatsz.

Jöhetnek viharok vagy fájdalmas csaták,

De hidd el ember Ö mindig melletted áll! 

Isten az akihez menekülhetsz, 

Ö Tőle kapsz reménységet...

Szívedbe Ő adhat, örömöt, békességet...

Nem kell mást tenned, csak nyisd meg a szíved!

Állj fel és menj tovább!

Menj tovább az úton, hátra soha ne nézz vissza,

Szíved legmélye látom, sebzett...

És a múlt fájdalma darabokra szakítja.

Ezért a múltban élni, csak vesztegetett idő...

Most tovább kell lépned, elengedve minden emlékét!

Megmutatom igazi életed, csak el kellene kezdened élned,

Az élet hidd el előtted áll, új kalandok hada vár.

Legyél újra harcra kész, igen, tudom, most még nehéz,

Az élet egy nagy harc, de ha feladod, akkor meg kudarc.

Állj fel most és indulj tovább, mert a mának élni lehetetlen,

Hidd el nekem így van ez, ha a tegnap súlya, fájdalma fogva tart.

Nyugodj meg, ne izgulj, csak enged el, hadd fújja el a szél,

Látod már? Nem is olyan nehéz, csak azt kel tenned, 

Hogy vissza soha ne nézz!

Hidd el látom a problémád, amit esténként te is jól látsz,

Látom a vívódást, ami valamiképp nagyon hat rád...

Megértem, ha gyötrődve te magad új utakat törtél előre,

De mind ez hiába, ha engem nem engedtél előre! 

Legyen hát bölcs a te szíved gyermekem,

Közeledj Én hozzám, hogy győztes lehess...

Minden terhed, fájdalmad én elveszem, ha átadod Nekem teljesen,

Nem kell mást tenned, csak bízz Én bennem, 

Nyisd meg a szíved Nekem gyermekem!

Van egy kincs a szívedben...

A kincset, amit felfedeztél, ne engedd el soha...

Ha kell, ezért a kincsért add oda mindened, 

Ne félj, mert e kinccsel sosem leszel nincstelen,

E kincs Isten, és Isten maga a tökéletes szeretet!

Ez egy olyan szeretet,

Mely körülvesz, dédelget, bátorít,

Vigasztal, hívogat s felemel.

S felemészt mindent, ami nem Istentől született! 

E világban sokan szomjaznak e szeretetre,

Légy hát készen, hogy szeres...

Még akkor is ha téged nem szeretnek...

Mert Isten akkor is szeretet téged!

Ékességed hidd el így lesz dicsőséges,

Ha akkor is szeretsz, ha téged nem szeretnek.

Könnyes harcokban leszel kiképezve,

A szeretet láncaival leszel körülvéve! 

Ebben a csatában csak felfelé nézhetsz,

Csak Jézustól várhatsz segítséget!

De te örvendezz, örvendezz az Úrban,

Még ha körülötted minden ott hever a porban!

Ez egy olyan Föld, kinek szíve kemény, nagyon,

Ó, Uram, csak te törhetsz át a kemény kőfalakon,

Sokszor azt mondod, nem értem, e szeretet... 

Mert csak úgy kezded megérteni, ha már te is szeretsz vele!

E kincset ragad magadhoz nagyon,

S enged, hogy Isten téged használjon,

Légy hát Atyád szívének közvetítője,

Enged, hogy rajtad keresztül, sok árvát, szegényt átöleljen! 

BOLDOG SZÜLINAPOT ! ◕‿◕

Kedves barátnőm, Isten áldjon téged,

Ő erősítsen és formáljon tovább téged!

Áldja meg kezed minden munkáját,

S hallja meg ajkad buzgó imáját!

◕‿◕

Szádba még sok dicsérő éneket, verset adjon,

S szívedben az Úr félelme mindig ott maradjon!

Sok ember életében továbbá áldássá tegyen,

Úgy ahogyan mindeddig áldás voltál te nekem!

◕‿◕

Köszönöm az Úrnak, hálás az én szívem,

Azért, hogy egy ilyen barátnőt adott mellém Isten!

Ezt a verset hosszabbra már nem nyújtom,

Mert sok beszédnek sok az alja én is ezt állítom.

Milliónyi kérdés...

Hetek óta érzem, hogy valami nincs rendben...

Valami nyomja szívem, fájdalom van bennem..

De arcomon kedves mosoly kell legyen...

Belül Te mégis látod, hogy szenvedek, magamban csendben...

Milliónyi kérdés, mi széttépi szívem,

O Istennem miért szeretsz Te engem?

Milliónyi kérdés, marcangolja lelkem,

Mond Istennem meddig tart ez még bennem?

Tudom tökéletes terved van velem,

Egy reményteljes jövőt ígértél nekem...

De mégis egész nap a plafont bámulom,

És nem értem, hogy miért is vagyok, ezen a világon...?

Minden nap újra tervezem életem,

Minden nap Tőled kérem a segítséget...

Hogy minden harcot,

Győztesként nyerjek meg Veled.

Érzem minden harc végén, 

Kezed simogatását,

Ahogy erős karod magához von, 

S így szol szelíd szavad hozzám: 

Megmentettelek mert nagyon SZERETLEK téged!

Használni foglak Nevem dicsőségére! 

Nyugodj meg Énbennem, enged el kérdéseidet,

És enged, hogy használni tudjalak téged! 

Ezen hang hallatán, feldobban a szívem,

Igen most már értem, miért is élek...

Szívem felvidul, kérdésektől felszabadul,

És ezt kiáltja: Igen én Isten munkatársa vagyok!

Múltam...

Oly nehezen telnek az éjszakák,

Úgy érzem magam, mint egy száraz virág...

Oly sötét éjjel az álom,

A múltam is kísér, azt látom. 

De nem hallgatok többé hazug szóra,

Mert Te vagy a békesség hordozója.

Te vagy ki itt van velem, 

Ki soha nem hagy egyedül engem.

Jöhetnek viharok vagy nagy zápor,

A te karjaidban, én védelemben alszom.

Nem kell félnem sémitől,

Hiszen álmaimat is te őrzöd.

Jöjj Jézus vedd át a szívem teljesen,

Kérlek, változtass meg mindent idebenn.

Tisztítsd meg a szívem a sok haragtól,

Helyezz bele sok biztató szót.

Adj nyugalmat s békét szívemben,

Uram, hisz te képes vagy mindenre.

Taníts engem, hogy szeressek mást,

Hogy ne ítéljek a múlt fájdalma alapján.

Adj bátorságot, hogy harcolni tudjak,

Hogy dicsérjelek téged, ahogyan csak bírlak.

Hitemet építsd erős kősziklára,

Ami nem inog meg az ördög csapdájára.

Állj meg egy pillanatra a természetbe...

Hidd el olyan jó néha egy picit megállni, és eltölteni néhány percet a természetben, csendben Istennel. Megcsodálni mind azt amit Isten csak nekünk teremtet, csak mi értünk, hogy örömöt okozón. Lehet, hogy úgy érzed semmi értelme az életnek, mert tele vagy fájdalommal és keserűséggel, a múlt sebeit kötözgeted, és próbálsz velük együtt élni... De ne feledjétek, az élet egy csodálatos ajándék akkor is, ha kemény próbákon vezet át az útja... Az élet akkor is ajándék, ha ebben a pillanatban úgy érzed, hogy pont bánt téged... Ne feledjétek az élet, akkor is érték benned, ha te értéktelennek érzed magad, vagy ha mások nem értékelik benned a kincseket amiket Isten beléd helyezett... Az élet akkor is egy csodálatos ajándék, ha te épp nem veszed észre a viharaid miatt... Ülj le egy percre a természetben és csodáld meg a természetet, ahogy minden ami benne van csak az életet közvetíti feléd...A gyönyörű eget amin a csillagok ragyognak este. Ugyan akkor amikor minden reggel felkelsz és rá csodálkozhatsz, hogy milyen gyönyörűvé változtatja neked. Ahogyan a szél fúj, megérint és felfrissülsz tőle. Ahogyan a fák bólogatnak és így köszöntenek téged, ahogyan a nap az égen rád ragyog és Isten rajta keresztül rád mosolyog! Megállsz egy pillanatra és meghallod ahogy a természet dalol Istennek? A város nagy zajában, vajon meghallod e amit Isten üzen a természeten keresztül feléd? Állj meg hát te is egy percre a természetben és élj ezzel a csodálatos élettel, élménnyel és csendesedj le Isten eljött! 

Nézz fel! 

( saját vers, ma a dicsőítés alatt kapót üzenetből született )

Nézz fel Jézusra, nézd vár rád,

Nézz fel Jézusra, enged hogy vigyázón rád!

Nézz fel Jézusra, gyönyörködj szívében,

Nézz fel Jézusra, és érezd menyire szeret!

Nézz hát fel Jézusra, hogy hozzá közel lehess, 

Nézz hát fel Jézusra, hogy minden láncodtól szabad lehess!

Enged hát Neki, hogy törődjön veled, 

Hadd vegye el minden félelmed!

Hát ujjong te ember, mert az Úr veled,

Hadd töltse be szíved örömmel!

Hát ujjong te ember, bízz Istenedben,

Mert Ö megígérte, hogy mindig veled!

Veled van Ö, és véd téged,

Légy hát az Övé, mert szeret téged!

Tedd le hát életed kezébe,

Hadd vegye át minden terhedet! 

Örül a szívem, mert Istenre nézek,

Örül a szívem, mert kegyelme éltet!

Örül a szívem, mert hangját hallom, 

Örülj hát te is mert tenyerén hordozz!

A Meny... ◕‿◕ 

(röviden amit átéltem, saját vers formájában...) 

Gondolj bele! Virágos rétre lépni,

És rájönni, hogy ez a Menny!

Egy kezet megfogni,

És rájönni, hogy Jézus keze ez!

Tiszta levegőt lélegezni,

És tudni, hogy mennyei!

Forrásból inni, Jézus kezéből,

És rájönni, életet adó ez!

Béke, öröm vár ránk...

És nem érezni szomorúságot...

Mert a Mennyországban oda haza,

A boldogság vár ránk! 

Sétálva a virágos réten, 

Beszélgetve Ö vele.

Szeretet uralja a virágos rétet, 

Mert a szeretet a Menny!

Menyei fáról, gyümölcsöt enni, 

És egyfajta megerősödést érezni...

Angyalokkal találkozni, 

S velük együtt lenni!

A Menyben, mily nagy a vigasság, 

Hangos öröm van!

Angyalok zengik az örömnek dalát, 

O de gyönyörűen zeng, zsoltároktól dalolva a Meny!

Nincs rá szó, sem gondolat,

Mivel elmondhatnám a Meny szépségét! 

Csak vágyakozva a Meny után,

Él bennem az élmény!

Add át Istennek a szíved úgy ahogy van....

Az utóbbi időben elég sokat időztem az érzelmek tengerében és bár nehéz volt ezt belátnom mégis Isten rámutatott arra, hogy ha túl sokat foglalkozom a kérdésekkel, érzésekkel az egy nyitott kapu lehet az ellenségnek arra, hogy ellopja örömöm, békességem és önsajnálatot gerjesszen bennem... O szegény én... közben azt gondolva, hogy Istent nem érdekli én hogyan érzem magam... Tudjátok Isten látja azt, hogy érzéseink sokszor és gyakran össze-vissza kalandoznak, kiabálnak, ordítoznak, hogy ez a körülmény szörnyűséges... Ahogyan ma reggel ezt az igét olvastam, hogy az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el (Mt 24:35). Az Úr beszéde megmarad örökké. (1Pt 1:25) Ahogy kétszer, háromszor elolvastam ezt az igét és felismertem, hogy az életben minden megváltozhat, minden elmúlhat de Isten szava állandó marad, örökké ugyan az és ez békességgel töltött el. Isten szavát minden nap magamévá tehetem, és így élhetem életemet hitben és biztonságban, békességben. Sokszor érzéseim oly erősek bennem, de az a tudat, hogy Isten szava igazabb, mint bármi amit érzek, mint bármi, amit megtapasztalok vagy mint bármilyen körülmény, amivel szembetalálkozom, ez megnyugtató. Én bátorítalak titeket, hogy annak ellenére, hogy mit latunk magunk korul bízzunk Istenben, hogy mindent javunkra fordít. Adjunk halat az ígéreteiért amit kijelentet számunkra és megígért a jövőnkkel kapcsolatba. Mert Ö betartja ígéreteit, mert HŰ és IGAZ Isten! Engedjük meg azt, hogy az eltakart területeken, sérelmeken gyógyítson meg bennünket... ne titkoljuk el azt ha valami faj nekünk, vagy hiány, űr van az életünkben, mert csak akkor tudja betölteni azt az űrt, hiányt ha megengedjük neki, hogy foglalkozón velük.  Isten adjon erőt nekünk, hogy tudjuk átadni neki mindent és ott is hagyni és, hogy tekintetünket Rá tudjuk összpontosítani, és ne azokra a dolgokra amiket magunk előtt látunk!

Van egy ország a felhőkön túl...

Hol találom meg azt az országot,

Ahol nincs bűn, vérontás, betegség...

Hol találom meg azt az országot

Ahol nincs halál, szomorúság és szívfájdalom? 

A Mennyország az a hely, gondolom én,

Ott nincs csalódás, fájdalom...

Sem fáradtság vagy kín,

Sem vérző és meggyötört szív. 

Gyerekkoromban, ha a Mennyországra gondoltam,

Aranyló utcákat és gyöngykapukat láttam.

Milyen távolinak tűnt akkor még nekem,

Hogy gyöngykapuin egyszer én is átléphetek.

Oly közelinek tűnik számomra most,

Ez a gyönyörű ország a felhőkön túl.

Ahova majd otthonra lelek,

Új otthon, ahol könny nem hull.

Vágyódom én oda haza,

Ahol a béke, öröm vár.

Vágyódom én találkozni,

Vőlegényemmel már! 

(Az éjjel volt egy álmom... és abból született ez a vers... )

Merre vagy Édesapa....

Álmomban láttalak téged, 

Boldoggá tett a közelséged. 

Álmomban veled játszottam,

S szerettél, öleltél mint lányodat.

Édesapa, szeres engem! 

Tudod érted sír a szívem...

Apa megígérem jó leszek,

Csak enged, hogy veled legyek!

Tudod idegenek között élek, 

Gyakran bizony nagyon félek. 

Egy közös jövőt remélek... 

Szívem majd megszakad érted! 

Édesapa, én szeretlek téged,

Még akkor is, ha soha nem láttalak téged.

Nézd, őszinte szeretetem hoztam néked,

Apa bárhol vagy, fogad el, kérlek! 

Éjjel, nappal jöttöd várom, 

Az élettől azt kívánom, 

Ez a legtitkosabb álmom: 

Édesapámat megtalálom... 

Én Istenem, kérlek segíts nekem, 

Lásd meg feléd kinyújtott kezem, 

Gyógyítsd meg a szívem, lelkem... 

Édesapám hozd el nekem !